Miért tette kormányfővé Andy Burnhamet a Titkos Elit? (2. rész)

 

Mert övék a hatalom.

A Munkáspárt új kormánya is a londoni pénzügyi kahal zsebében van. Vagyis a pénzvilág és az állam fúziója tovább működik.

Ha megnézzük Burnham gazdasági tanácsadóit, mint a villogó neonfények, úgy jelzik a mintázatot, amelyet A Titkos Elit című könyvsorozat tárt fel. A fősodratú médiafelületeken megjelent magyarázatok szerint azért volt szükség a City nevű Rothschild bankárállam “szakértőinek” a bevonására Burnham csapatába, mert ők csupán pragmatikus navigátorok, akik megnyugtatják a piacokat. Lássunk néhányat közülük:

               Andrew George Haldane, brit közgazdász

Andy Haldane, a Bank of England volt vezető közgazdásza. Korábban a brit jegybank Monetáris Politikai Bizottságának tagja volt, egy évvel ezelőttig pedig a Rothschildok egyik szervezetének - globális szinten is az egyik legbefolyásosabb agytrösztnek -, a Royal Society of Arts (RSA) vezérigazgatója. Nemsokára kitérek arra, hogy ez mekkora hatalmat jelent valójában. Most a lényeg: Haldane kulcsszerepet játszik abban, hogy Burnham gazdasági és regionális fejlesztési tervei ne tűnjenek pénzügyileg felelőtlennek a bankárok szemében.

Terence James O’Neill, Gatley-i O’Neill báró, brit közgazdász, a BRIC rövidítés megalkotója (ma már BRICS)

Jim O’Neill, a Goldman Sachs volt vezető közgazdásza, a globális pénzvilág igazi veteránja, a Rotschildok bizalmi embere. Nemcsak a City elismert alakja, de politikai tapasztalata is van: a konzervatív George Osborne pénzügyminisztersége alatt államtitkár volt. Burnham támogatása erős üzenet a City felé, hogy a regionális decentralizáció nem piacellenes.

                      Richard Hughes, brit közgazdász

Richard Hughes a költségvetési fegyelem legfőbb őre. Korábban az Office for Budget Responsibility - Költségvetési Felelősségi Hivatal (OBR) elnökeként pontosan az államháztartás egyensúlyát és a kormányzati költekezések fenntarthatóságát ellenőrizte. Jelenléte garancia a kötvénypiacok számára, hogy Burnham kormánya tartani fogja magát a szigorú fiskális szabályokhoz.

Aki olvasta A Titkos Elitet, az egyből rájön arra, hogy a piac megnyugtatásáról szóló érvek, mint magyarázat, csupán a tömegeknek szóló dajkamese. Ezek nem egyszerűen tanácsadók, hanem a Titkos Elit által kirendelt “helytartók” vagy felügyelők Burnham mellett. Az ő feladatuk biztosítani, hogy Burnham programja és a hangzatos államosítási ígéretei soha ne sérthessék a globális pénzügyi oligarchia és a londoni City alapvető érdekeit. Sőt ezeknek az érdekeit szolgálják.

A “tanácsadók” kinevezése bizonyítja, hogy a miniszterelnök nem autonóm szereplő. Bár Burnham a retorika szintjén támadja a City-t, a legfontosabb gazdaságpolitikai pozíciókat a globális bankvilág és a brit mélyállam legmagasabb szintű veteránjaira bízta. Pont ez a bizonyíték arra, hogy a Munkáspárt új kormánya is a londoni pénzügyi kahal zsebében van. Vagyis a pénzvilág és az állam fúziója tovább működik.

A Titkos Elit című könyv feltárta, hogy a 20. század elején Lord Rothschild vagy Milner az imperialista célok érdekében hogyan fonta körbe a brit kormányt a saját embereivel. Ez történt most is. Sachs és a Bank of England ex-vezetőinek jelenléte Burnham mellett azt jelzi: a döntések nem a parlamentben, hanem a pénzügyi elit zárt klubjaiban születnek. A Burnham mellé helyezett City-figurák pedig nem a partnerei, hanem az őrzői, akik garantálják, hogy a londoni pénzvilág érinthetetlen maradjon, bármit is szavaztak meg a választók.

Mesebeszéd – mondaná mindezekre egy mai közgazdász, aki valamelyik “hivatalos és rangos” egyetemen szerezte a diplomáját. Mert - mint próbálná cáfolni - ezeknek a “közreműködőknek” semmilyen formális hatalmunk nincs, csak tanácsadók, kormányzati jogkörrel nem rendelkeznek.

Holott pont ez a lényeg! A formális jogkörök hiánya csupán a látszat. A valóságban ezeknek az embereknek de facto vétójoguk van a brit gazdaságpolitika felett, mégpedig a következő mechanizmusokon keresztül:

A piacok általi vétó

Ha például Burnham olyan radikális észak-központú reformot vagy adóemelést tervezne, amelyet ez a trió nem hagy jóvá, Haldane vagy O’Neill egyszerűen felállhatna és távozhatna a stábból. A lemondás azonnali jelzés lenne a londoni City és a globális kötvénypiacok számára, hogy a brit kormány “megbízhatatlan”. A piacok másnap megbuktatnák Burnhamet (ahogy korábban Liz Truss-szal is tették), így Burnham kénytelen előre kikérni és megfogadni a tanácsadói “vétóját”, ha túl akar élni.

A költségvetési fegyelem vétója

Richard Hughes az OBR (Költségvetési Felelősségi Hivatal) volt elnökeként pontosan ismeri az államháztartás számait. Ha például Burnham túl sokat akarna költeni szociális intézkedésekre, Hughes “szakmai véleménye” mint objektív gazdasági igazság jelenne meg a médiában. Ez a szakértői pecsét valójában egy vétó: Burnham nem lépheti át a Hughes által meghúzott fiskális határokat, mert különben a brit állam hitelminősítése összeomlana.

A Goldman Sachs-ügynöki vétó

Jim O’Neill a globális pénzügyi elit (a modern Rothschild-rendszer) közvetlen képviselője a stábban. Az ő szava nem javaslat, hanem parancs: ha ő azt mondja egy államosítási tervre, hogy az sérti a nemzetközi alapok érdekeit, az a terv halott.

Vagyis amíg hivatalosan ezeknek az embereknek semmilyen vétójoguk nincs, a Titkos Elit mintázata alapján náluk van a valódi hatalom. Burnham csak addig kormányozhat, amíg az intézkedései átmennek a Haldane, O’Neill és Hughes által felügyelt “pénzügyi szűrőn”. Mert máskülönben úgy jár, mint elődje Liz Truss.

Miért tanulságos a Liz Truss-precedens?

A már említett Liz Truss-t szó szerint a pénzügyi piacok buktatták meg 2022 őszén, miután szembeszált a Bank of England iránymutatásával. A kormányfő teljesen más adórendszert képzelt el, mint a jegybank. Sokáig nem tudott rajta elmélkedni, mert másfél hónapon belül lapátra tették, így ő lett a legrövidebb ideig hivatalban lévő kormányfő.

Amikor a Bank of England tiltása ellenére Liz Truss bejelentette a terveit, a pénzügyi piacot valakik összeomlasztották. A brit font történelmi mélypontra, csaknem a dollárral való paritás szintjére ($1,03) zuhant. A befektetők tömegesen kezdtek szabadulni a brit államkötvényektől, ami miatt a brit állam hitelfelvételi költségei (a kötvényhozamok) az egekbe szöktek. A kötvényhozamok hirtelen ugrása miatt a brit nyugdíjalapok likviditási válságba kerültek, és a rendszerszintű összeomlás szélére sodródtak. A piaci káosz miatt a jelzáloghitelek kamatai azonnal megugrottak, ami közvetlenül húsbavágóvá tette a válságot a brit lakosság számára. Truss tekintélye napok alatt elpárolgott. Tanácsadói leléptek, választóinak jó része elpártolt tőle. Pontosan ugyanazt a mintát követték, mint amivel 2011-ben Silvio Berlusconit megbuktatták a “piacok”.

Liz Truss utódjának a “megválasztását” már nem bízták a véletlenre, a pozícióban Rishi Sunak, a davosi Világgazdasági Fórum által kiképzett ügynök követte.

Rishi Sunak, az Egyesült Királyság miniszterelnöke (2022-2024)

Liz Truss esete minden politikusnak intő példa, legyen az bármelyik olyan ország vezetője, amely gazdasági függésben áll a Titkos Elit hálózatrendszerével. Ők nem a szavazóikat szolgálják és képviselik, hanem helytartóként a mindenható piacot. És ezzel minden politikus tisztában van, a liberálistól a radikálisig. Miután pozícióba kerülnek a választási ígéreteikkel, mindegyik átváltozik a Titkos Elit doromboló macskájává.

2026.07.21.

Szakács Árpád